Szép, nem szép a negyvenes éveim elejéig alig-alig főztem. Aztán úgy hozta az élet, hogy a külföldre költözéssel home-officeba kerültem, több időm lett, elkezdtem ételeket készíteni a családnak. Egy hiba volt csak, nem szerettem. Ez az érzés rá is nyomta bélyegét az ételre. Félreértés ne essék nem halt éhen senki, de ahol lehetett egyszerűsítettem, ahol lehetett félkész dolgokat használtam.
Itt jegyzem meg, hogy nagy igazság, hogy akkor lesz igazán jó az étel, ha az ember szívből főz. Persze, akkor ebben még nem hittem.
Néhány éve, amikor a főzőműsorok kezdődtek a kereskedelmi adókon, lelkes nézője lettem azoknak. Az elején még csak a szórakoztatás része miatt, aztán amikor bemutattak néhány technikát, elkezdtem kipróbálni azokat. És láss csodát, egyre jobbak lettek az "alkotásaim", egyre több kedvet éreztem a kísérletezéshez. Azért is írom, hogy kísérletezés, mert ugyan ezer és egy recept van az interneten, de legnagyobb részük rossz. Igaz, sokat profi szakácsok írnak, de legtöbbször nekik valószínűleg lényegtelen, ugyanakkor egy kezdőnek nagyon is fontos dolgok maradnak ki a leírásból. Így aztán improvizálni kényszerül az ember gyereke...
Ez a blog egyrészt -önös érdekből-, a kipróbált receptek mentésére is szolgál a jövőben (merthogy az elmúlt két év receptjeit csak fotón mentettem el). Ezt most nagyon sajnálom...
Másrészt szeretném megosztani a kísérletezéseimet, ami tanulságul is szolgálhat azoknak, akik maguk is bizonytalanok, nem szeretnek, vagy nem tudnak (még) főzni.
Így azt is meg fogom írni, ha valami nem sikerül, nem úgy sikerül, ahogy vártam...
Remélem, hogy bénázásaimat egy kis humorral fűszerezve fogyaszthatóvá válik a tartalom.
Főzz velem, fakanalat fel!
😉
P.S: ha van kipróbált recepted, technológiád, ne tartsd meg magadnak!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése